Shubunkin

Shubunkin:

Az aranyhal a legrégebben kitenyésztett és a legnépszerűbb tavi vagy akváriumi halak közé tartozik.
Eredetileg az ezüstkárászból tenyésztették ki különféle forma és színváltozatokban. A tenyésztés során sok szín és különböző típusú pikkelyek jöttek létre. A Shubunkin aranyhal is ebbe a fajba tartozik, aminek jellegzetessége a feltűnően vegyes, kontrasztos színkombináció. A Shubunkin teste kék, piros, fekete, narancssárga, fehér foltos is lehet. A helyének nagyságától függően akár 30 cm körüli méretűre is megnőhet.

Tudományos név : Carassius auratus * Magyar név: Aranyhal * Csoport: Pontyfélék * Származás: Ázsia, Kína * Maximális Testhossz: 16-20 cm, de kerti tavakban elérhetik a 35 cm-t is! * Természetes élőhely: Lassú folyású kis patakok, kisebb-nagyobb tavak. * Viselkedés: Békés természetű halak, ne tartsuk agresszív, territoriális viselkedésű halakkal. * Táplálkozás: Mindenevők, élő és száraz eleségeket fogyasztanak nagy mennyiségben * Szaporítás: Könnyű * Medence: Minimum 150 literes * Halnépesség: 150 literre 6-8 hal; * Dekoráció: Az akvárium aljára tegyünk kimosott sódert, és hideg vízi nővényekkel telepítsük be. Biztosítsunk elég búvóhelyet is kövekből, gyökerekből. * Hőmérséklet: 10-25 °C * pH: 7-8 * Keménység: 5-25NK° Megjegyzés: A közönséges aranyhal teste hosszúkás, lapos. Színük világos narancs, fémes csillogású. Fejük széles, és rövid, farkuk villás. Számtalan szín- és formaváltozatát tenyésztették ki. A fajnak megfelelően nagy akvárium szükséges, lehetőleg nagy alapterületű medencében tartsuk őket. Akváriumukat fedjük le, mert a halak kiugorhatnak. Vizüket erősen szűrjük, és a víz legyen oxigéndús. Semmiképpen sem javaslom a kis gömb akváriumban tartást, ahogy azt sokszor lehet látni filmekben, ugyanis ezek a halak nagyon sokat esznek, ezáltal nagyon sokat is ürítenek, és hamar felboríthatják az akvárium vízének egyensúlyát. Rendszeresen 1-2 hetente cseréljük az akváriumuk vizének 20-30%-át, friss csapvízzel. A közönséges aranyhal nagyon jól bírja hidegebb vizet, de a hirtelen hőmérséklet ingadozás megölheti őket. Az aranyhalak nemcsak hogy jól tarthatók társas akváriumban, hanem nagyon jó tisztítóhalak is: az aljzatról szinte minden ehetőt összeszedegetnek, ezért az aranyhalas medencében nincs szükség más talajon turkáló halfajra. A hím általában kisebb, teste karcsúbb, a nőstény fölülről nézve sokkal testesebb. Tenyésztése akváriumban is lehetséges. Egy 100 literes medencébe tegyünk ikrarácsot és valamilyen hínárfélét (pl. Elodea densa), majd tegyük ki a kergetőző párt. Elősegíthetjük az ívást, ha a vízhömérsékletet lassan lecsökkentjük 11 °C-ra, majd lassan elkezdjük fűteni a vizet, amíg az ívás be nem indul. Ezzel utánozni tudjuk a természetes körülményeket - amikor kitavaszodik -, ugyanis az aranyhalak csak ilyenkor párzanak. A magas proteintartalmú táplálék is elősegítheti a párzást. A párzás során a hím odanyomja a nőstényt a növényeknek, miközben mindkét hal egyik oldaláról a másikra forog. Ez stimulálja a nőstényt és kiengedi az ikrákat, amiket a hím megtermékenyít. Az ikrák száma általában ezer fölötti, amik a növény leveleire ragadnak. Mivel az aranyhalak megeszik az ikrákat, ezért a szülőket vegyük ki a medencéből. A kis halak könnyen indíthatók sórákkal vagy ciklopsz naupliusszal.
Shubunkin